Job 10 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 10:1 Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
JOB 10:2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
JOB 10:3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
JOB 10:4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
JOB 10:5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
JOB 10:6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
JOB 10:7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
JOB 10:8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
JOB 10:9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
JOB 10:10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
JOB 10:11 Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
JOB 10:12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
JOB 10:13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
JOB 10:14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
JOB 10:15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
JOB 10:16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
JOB 10:17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
JOB 10:18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
JOB 10:19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
JOB 10:20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
JOB 10:21 Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
JOB 10:22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.