Job 13 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 13:1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
JOB 13:2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
JOB 13:3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
JOB 13:4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
JOB 13:5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
JOB 13:6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
JOB 13:7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
JOB 13:8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
JOB 13:9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
JOB 13:10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
JOB 13:11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
JOB 13:12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
JOB 13:13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
JOB 13:14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
JOB 13:15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
JOB 13:16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
JOB 13:17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
JOB 13:18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
JOB 13:19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
JOB 13:20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
JOB 13:21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
JOB 13:22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
JOB 13:23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
JOB 13:24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
JOB 13:25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
JOB 13:26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
JOB 13:27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
JOB 13:28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.