Home	Bible Search	Bible Study	Fun & Games	Hymn Lyrics	Free E-Cards	Webmaster
Albanian Bible	American Standard	Basic English	Bulgarian Bible	Cebuano Bible	Chinese Big5	Chinese GB
Chinese Traditional	Darby English Bible	Douay-Rehims	Gaelic Manx	Gaelic Scotts	Greek NT	Greek OT
Greek NT	Greek NT Stephanos	Haitian - Creole	Hungarian Bible	Jewish Bible	King James	King James V2
Korean Bible	Latvian Bible	Maori Bible	Modern Greek	Rumanian Version	Russian Version	Ukrainian Bible
Webster's Bible	Weymouth NT	World English	Wycliffe NT	Youngs Literal	Display/Font Help	Contact Us

Main Index: Hungarian Bible UTF8

Job 14

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42]

JOB 14:1 Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.
JOB 14:2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
JOB 14:3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
JOB 14:4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
JOB 14:5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
JOB 14:6 Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
JOB 14:7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.
JOB 14:8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
JOB 14:9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
JOB 14:10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?
JOB 14:11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
JOB 14:12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.
JOB 14:13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!
JOB 14:14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
JOB 14:15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
JOB 14:16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
JOB 14:17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.
JOB 14:18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;
JOB 14:19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
JOB 14:20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.
JOB 14:21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.
JOB 14:22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.