Job 16 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 16:1 Felele pedig Jób, és monda:
JOB 16:2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
JOB 16:3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?
JOB 16:4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
JOB 16:5 Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]
JOB 16:6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?
JOB 16:7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
JOB 16:8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.
JOB 16:9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
JOB 16:10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.
JOB 16:11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
JOB 16:12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.
JOB 16:13 Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
JOB 16:14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.
JOB 16:15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
JOB 16:16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]
JOB 16:17 Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
JOB 16:18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
JOB 16:19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
JOB 16:20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
JOB 16:21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.
JOB 16:22 Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
JOB 16:23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.