Job 17 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 17:1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
JOB 17:2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
JOB 17:3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
JOB 17:4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
JOB 17:5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
JOB 17:6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
JOB 17:7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
JOB 17:8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
JOB 17:9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
JOB 17:10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
JOB 17:11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
JOB 17:12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
JOB 17:13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
JOB 17:14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
JOB 17:15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.