Job 23 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 23:1 Felele pedig Jób, és monda:
JOB 23:2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
JOB 23:3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
JOB 23:4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
JOB 23:5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
JOB 23:6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
JOB 23:7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
JOB 23:8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
JOB 23:9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
JOB 23:10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
JOB 23:11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
JOB 23:12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
JOB 23:13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
JOB 23:14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
JOB 23:15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
JOB 23:16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
JOB 23:17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!