Job 24 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 24:1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!
JOB 24:2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
JOB 24:3 Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.
JOB 24:4 Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
JOB 24:5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
JOB 24:6 A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.
JOB 24:7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
JOB 24:8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
JOB 24:9 Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.
JOB 24:10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
JOB 24:11 Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
JOB 24:12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.
JOB 24:13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
JOB 24:14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
JOB 24:15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
JOB 24:16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
JOB 24:17 Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
JOB 24:18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
JOB 24:19 Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
JOB 24:20 Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
JOB 24:21 A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
JOB 24:22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
JOB 24:23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
JOB 24:24 Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
JOB 24:25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?