Job 26 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 26:1 Jób pedig felele, és monda:
JOB 26:2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
JOB 26:3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
JOB 26:4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
JOB 26:5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
JOB 26:6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
JOB 26:7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
JOB 26:8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
JOB 26:9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
JOB 26:10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
JOB 26:11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
JOB 26:12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
JOB 26:13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
JOB 26:14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?