Job 27 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 27:1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:
JOB 27:2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,
JOB 27:3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
JOB 27:4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
JOB 27:5 Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
JOB 27:6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
JOB 27:7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
JOB 27:8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?
JOB 27:9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?
JOB 27:10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
JOB 27:11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
JOB 27:12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
JOB 27:13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
JOB 27:14 Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
JOB 27:15 Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
JOB 27:16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
JOB 27:17 Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
JOB 27:18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.
JOB 27:19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
JOB 27:20 Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
JOB 27:21 Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.
JOB 27:22 [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.
JOB 27:23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.