Home	Bible Search	Bible Study	Fun & Games	Hymn Lyrics	Free E-Cards	Webmaster
Albanian Bible	American Standard	Basic English	Bulgarian Bible	Cebuano Bible	Chinese Big5	Chinese GB
Chinese Traditional	Darby English Bible	Douay-Rehims	Gaelic Manx	Gaelic Scotts	Greek NT	Greek OT
Greek NT	Greek NT Stephanos	Haitian - Creole	Hungarian Bible	Jewish Bible	King James	King James V2
Korean Bible	Latvian Bible	Maori Bible	Modern Greek	Rumanian Version	Russian Version	Ukrainian Bible
Webster's Bible	Weymouth NT	World English	Wycliffe NT	Youngs Literal	Display/Font Help	Contact Us

Main Index: Hungarian Bible UTF8

Job 29

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42]

JOB 29:1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
JOB 29:2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
JOB 29:3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
JOB 29:4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
JOB 29:5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
JOB 29:6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
JOB 29:7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
JOB 29:8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
JOB 29:9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
JOB 29:10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
JOB 29:11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
JOB 29:12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
JOB 29:13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
JOB 29:14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
JOB 29:15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
JOB 29:16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
JOB 29:17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
JOB 29:18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
JOB 29:19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
JOB 29:20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
JOB 29:21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
JOB 29:22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
JOB 29:23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
JOB 29:24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
JOB 29:25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.