Job 3 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 3:1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
JOB 3:2 És szóla Jób, és monda:
JOB 3:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
JOB 3:4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
JOB 3:5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
JOB 3:6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
JOB 3:7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
JOB 3:8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
JOB 3:9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
JOB 3:10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
JOB 3:11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
JOB 3:12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
JOB 3:13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
JOB 3:14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
JOB 3:15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
JOB 3:16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
JOB 3:17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
JOB 3:18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
JOB 3:19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
JOB 3:20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
JOB 3:21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
JOB 3:22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
JOB 3:23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
JOB 3:24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
JOB 3:25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
JOB 3:26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.