Job 30 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 30:1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
JOB 30:2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
JOB 30:3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
JOB 30:4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
JOB 30:5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
JOB 30:6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
JOB 30:7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
JOB 30:8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
JOB 30:9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
JOB 30:10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
JOB 30:11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
JOB 30:12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
JOB 30:13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
JOB 30:14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
JOB 30:15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
JOB 30:16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
JOB 30:17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
JOB 30:18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
JOB 30:19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
JOB 30:20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
JOB 30:21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
JOB 30:22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
JOB 30:23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
JOB 30:24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
JOB 30:25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
JOB 30:26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
JOB 30:27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
JOB 30:28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
JOB 30:29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
JOB 30:30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
JOB 30:31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.