Job 33 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 33:1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
JOB 33:2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
JOB 33:3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
JOB 33:4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
JOB 33:5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!
JOB 33:6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
JOB 33:7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
JOB 33:8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
JOB 33:9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.
JOB 33:10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
JOB 33:11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.
JOB 33:12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
JOB 33:13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
JOB 33:14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
JOB 33:15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
JOB 33:16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
JOB 33:17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.
JOB 33:18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
JOB 33:19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
JOB 33:20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.
JOB 33:21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
JOB 33:22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
JOB 33:23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
JOB 33:24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
JOB 33:25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
JOB 33:26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.
JOB 33:27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
JOB 33:28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
JOB 33:29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
JOB 33:30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
JOB 33:31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
JOB 33:32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
JOB 33:33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!