Job 37 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 37:1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
JOB 37:2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
JOB 37:3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
JOB 37:4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
JOB 37:5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
JOB 37:6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
JOB 37:7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
JOB 37:8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
JOB 37:9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
JOB 37:10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
JOB 37:11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
JOB 37:12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
JOB 37:13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
JOB 37:14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
JOB 37:15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
JOB 37:16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
JOB 37:17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
JOB 37:18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
JOB 37:19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
JOB 37:20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
JOB 37:21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
JOB 37:22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
JOB 37:23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.