Job 4 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 4:1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
JOB 4:2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?
JOB 4:3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;
JOB 4:4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;
JOB 4:5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
JOB 4:6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
JOB 4:7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
JOB 4:8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
JOB 4:9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
JOB 4:10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
JOB 4:11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.
JOB 4:12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
JOB 4:13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
JOB 4:14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
JOB 4:15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.
JOB 4:16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
JOB 4:17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
JOB 4:18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:
JOB 4:19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
JOB 4:20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
JOB 4:21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?