Job 7 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
JOB 7:1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
JOB 7:2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:
JOB 7:3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
JOB 7:4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.
JOB 7:5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.
JOB 7:6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.
JOB 7:7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
JOB 7:8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!
JOB 7:9 A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].
JOB 7:10 Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.
JOB 7:11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.
JOB 7:12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?
JOB 7:13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
JOB 7:14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
JOB 7:15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
JOB 7:16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.
JOB 7:17 Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
JOB 7:18 Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.
JOB 7:19 Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?
JOB 7:20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
JOB 7:21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.