John 10 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
JN 10:1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
JN 10:2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
JN 10:3 Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.
JN 10:4 És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
JN 10:5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
JN 10:6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
JN 10:7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
JN 10:8 Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
JN 10:9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.
JN 10:10 A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.
JN 10:11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
JN 10:12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
JN 10:13 A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
JN 10:14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,
JN 10:15 A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
JN 10:16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.
JN 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
JN 10:18 Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
JN 10:19 Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.
JN 10:20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
JN 10:21 Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
JN 10:22 Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
JN 10:23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
JN 10:24 Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
JN 10:25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
JN 10:26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
JN 10:27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:
JN 10:28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
JN 10:29 Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.
JN 10:30 Én és az Atya egy vagyunk.
JN 10:31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.
JN 10:32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
JN 10:33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
JN 10:34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
JN 10:35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
JN 10:36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
JN 10:37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
JN 10:38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.
JN 10:39 Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.
JN 10:40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.
JN 10:41 És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.
JN 10:42 És sokan hivének ott õ benne.