Lamentations 5
LAM 5:1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
LAM 5:2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
LAM 5:3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
LAM 5:4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
LAM 5:5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
LAM 5:6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
LAM 5:7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
LAM 5:8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
LAM 5:9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
LAM 5:10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
LAM 5:11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
LAM 5:12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
LAM 5:13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
LAM 5:14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
LAM 5:15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
LAM 5:16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
LAM 5:17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
LAM 5:18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
LAM 5:19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
LAM 5:20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
LAM 5:21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
LAM 5:22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!