Psalms 104 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
[43]
[44]
[45]
[46]
[47]
[48]
[49]
[50]
[51]
[52]
[53]
[54]
[55]
[56]
[57]
[58]
[59]
[60]
[61]
[62]
[63]
[64]
[65]
[66]
[67]
[68]
[69]
[70]
[71]
[72]
[73]
[74]
[75]
[76]
[77]
[78]
[79]
[80]
[81]
[82]
[83]
[84]
[85]
[86]
[87]
[88]
[89]
[90]
[91]
[92]
[93]
[94]
[95]
[96]
[97]
[98]
[99]
[100]
[101]
[102]
[103]
[104]
[105]
[106]
[107]
[108]
[109]
[110]
[111]
[112]
[113]
[114]
[115]
[116]
[117]
[118]
[119]
[120]
[121]
[122]
[123]
[124]
[125]
[126]
[127]
[128]
[129]
[130]
[131]
[132]
[133]
[134]
[135]
[136]
[137]
[138]
[139]
[140]
[141]
[142]
[143]
[144]
[145]
[146]
[147]
[148]
[149]
[150]
PS 104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
PS 104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
PS 104:3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
PS 104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
PS 104:5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
PS 104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
PS 104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
PS 104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
PS 104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
PS 104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
PS 104:11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
PS 104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
PS 104:13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
PS 104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
PS 104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
PS 104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
PS 104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
PS 104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
PS 104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
PS 104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
PS 104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
PS 104:22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
PS 104:23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
PS 104:24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
PS 104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
PS 104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
PS 104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
PS 104:28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
PS 104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
PS 104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
PS 104:31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
PS 104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
PS 104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
PS 104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
PS 104:35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!