Psalms 41 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
[43]
[44]
[45]
[46]
[47]
[48]
[49]
[50]
[51]
[52]
[53]
[54]
[55]
[56]
[57]
[58]
[59]
[60]
[61]
[62]
[63]
[64]
[65]
[66]
[67]
[68]
[69]
[70]
[71]
[72]
[73]
[74]
[75]
[76]
[77]
[78]
[79]
[80]
[81]
[82]
[83]
[84]
[85]
[86]
[87]
[88]
[89]
[90]
[91]
[92]
[93]
[94]
[95]
[96]
[97]
[98]
[99]
[100]
[101]
[102]
[103]
[104]
[105]
[106]
[107]
[108]
[109]
[110]
[111]
[112]
[113]
[114]
[115]
[116]
[117]
[118]
[119]
[120]
[121]
[122]
[123]
[124]
[125]
[126]
[127]
[128]
[129]
[130]
[131]
[132]
[133]
[134]
[135]
[136]
[137]
[138]
[139]
[140]
[141]
[142]
[143]
[144]
[145]
[146]
[147]
[148]
[149]
[150]
PS 41:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
PS 41:2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
PS 41:3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
PS 41:4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
PS 41:5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
PS 41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
PS 41:7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
PS 41:8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
PS 41:9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
PS 41:10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
PS 41:11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
PS 41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
PS 41:13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
PS 41:14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!