Psalms 73 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
[43]
[44]
[45]
[46]
[47]
[48]
[49]
[50]
[51]
[52]
[53]
[54]
[55]
[56]
[57]
[58]
[59]
[60]
[61]
[62]
[63]
[64]
[65]
[66]
[67]
[68]
[69]
[70]
[71]
[72]
[73]
[74]
[75]
[76]
[77]
[78]
[79]
[80]
[81]
[82]
[83]
[84]
[85]
[86]
[87]
[88]
[89]
[90]
[91]
[92]
[93]
[94]
[95]
[96]
[97]
[98]
[99]
[100]
[101]
[102]
[103]
[104]
[105]
[106]
[107]
[108]
[109]
[110]
[111]
[112]
[113]
[114]
[115]
[116]
[117]
[118]
[119]
[120]
[121]
[122]
[123]
[124]
[125]
[126]
[127]
[128]
[129]
[130]
[131]
[132]
[133]
[134]
[135]
[136]
[137]
[138]
[139]
[140]
[141]
[142]
[143]
[144]
[145]
[146]
[147]
[148]
[149]
[150]
PS 73:1 Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.
PS 73:2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
PS 73:3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
PS 73:4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
PS 73:5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
PS 73:6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
PS 73:7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
PS 73:8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
PS 73:9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
PS 73:10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
PS 73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
PS 73:12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
PS 73:13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
PS 73:14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
PS 73:15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
PS 73:16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
PS 73:17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
PS 73:18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
PS 73:19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
PS 73:20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
PS 73:21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
PS 73:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
PS 73:23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
PS 73:24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
PS 73:25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
PS 73:26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
PS 73:27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
PS 73:28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.