Psalms 74 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
[43]
[44]
[45]
[46]
[47]
[48]
[49]
[50]
[51]
[52]
[53]
[54]
[55]
[56]
[57]
[58]
[59]
[60]
[61]
[62]
[63]
[64]
[65]
[66]
[67]
[68]
[69]
[70]
[71]
[72]
[73]
[74]
[75]
[76]
[77]
[78]
[79]
[80]
[81]
[82]
[83]
[84]
[85]
[86]
[87]
[88]
[89]
[90]
[91]
[92]
[93]
[94]
[95]
[96]
[97]
[98]
[99]
[100]
[101]
[102]
[103]
[104]
[105]
[106]
[107]
[108]
[109]
[110]
[111]
[112]
[113]
[114]
[115]
[116]
[117]
[118]
[119]
[120]
[121]
[122]
[123]
[124]
[125]
[126]
[127]
[128]
[129]
[130]
[131]
[132]
[133]
[134]
[135]
[136]
[137]
[138]
[139]
[140]
[141]
[142]
[143]
[144]
[145]
[146]
[147]
[148]
[149]
[150]
PS 74:1 Aszáf tanítása. &Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?
PS 74:2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
PS 74:3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
PS 74:4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
PS 74:5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
PS 74:6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
PS 74:7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
PS 74:8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
PS 74:9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
PS 74:10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
PS 74:11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
PS 74:12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
PS 74:13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
PS 74:14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
PS 74:15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
PS 74:16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
PS 74:17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
PS 74:18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
PS 74:19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
PS 74:20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
PS 74:21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
PS 74:22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
PS 74:23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!