Psalms 88 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32]
[33]
[34]
[35]
[36]
[37]
[38]
[39]
[40]
[41]
[42]
[43]
[44]
[45]
[46]
[47]
[48]
[49]
[50]
[51]
[52]
[53]
[54]
[55]
[56]
[57]
[58]
[59]
[60]
[61]
[62]
[63]
[64]
[65]
[66]
[67]
[68]
[69]
[70]
[71]
[72]
[73]
[74]
[75]
[76]
[77]
[78]
[79]
[80]
[81]
[82]
[83]
[84]
[85]
[86]
[87]
[88]
[89]
[90]
[91]
[92]
[93]
[94]
[95]
[96]
[97]
[98]
[99]
[100]
[101]
[102]
[103]
[104]
[105]
[106]
[107]
[108]
[109]
[110]
[111]
[112]
[113]
[114]
[115]
[116]
[117]
[118]
[119]
[120]
[121]
[122]
[123]
[124]
[125]
[126]
[127]
[128]
[129]
[130]
[131]
[132]
[133]
[134]
[135]
[136]
[137]
[138]
[139]
[140]
[141]
[142]
[143]
[144]
[145]
[146]
[147]
[148]
[149]
[150]
PS 88:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
PS 88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
PS 88:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
PS 88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
PS 88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
PS 88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
PS 88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
PS 88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
PS 88:9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
PS 88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
PS 88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
PS 88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
PS 88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
PS 88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
PS 88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
PS 88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
PS 88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
PS 88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
PS 88:19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.