Zechariah 2 [1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
ZECH 2:1 Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ- kötelet.
ZECH 2:2 És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
ZECH 2:3 És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje.
ZECH 2:4 És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt.
ZECH 2:5 Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!
ZECH 2:6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
ZECH 2:7 Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
ZECH 2:8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja.
ZECH 2:9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.
ZECH 2:10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
ZECH 2:11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
ZECH 2:12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
ZECH 2:13 Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.